Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek, képek, mondókák

 

Photobucket

 

 

   A húsvét

 

 
 
Húsvét
Hamarosan itt a húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, melyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A Biblia szerint Jézus – nagypénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettes áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó ünnep (héberül pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés.
A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik (beleértve a határokat is). A következő nap, húsvét hétfő legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep.
 
 
Az idén 2012 aprilis8-9 én jön a nyuszi
          

 

Photobucket

 

 

 

 

 

 Húsvét napja közeledik,
Piros tojás törlekedik.
Húsvét napja itt van már
Piros tojás zúzik már.                                                        
Húsvét napja elmúlott
Piros tojás elzúzott.

(népi locsolóvers)

                                     

    Most ébredtünk húsvét hajnalára,                                                                   

 


 vizet locsolni a lányok hajára.

 De nem ám a kútból a hideget, 
hanem az illatos kölnivizet. 

Kérem a lányokat, elém álljanak, 
hogy jövő húsvétig el ne hervadjanak! Boldog Húsvéti Ünnepeket!

 
 

A sonkát, tormát told egy kicsit félre,                                                           imagesm.jpg

olvasd el az sms-t végre, 

közben gondolj csupán a szépre. 

Ragyogjon rád az ünnep fénye, 

melegítsen fel és emeljen az égbe.
 

 

 

 

Üdvözlöm e szent ünnepet,

a ház minden lakóját.

Kívánom, hogy töltsék vígan,

ennek minden óráját!  photo feh25E9rr25F3zsa.gif

 Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok!

 

  

                                                           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kis falumban minden házban
Nyílnak szép virágok,
Muskátlik és gyöngyvirágok,
S piros tulipánok.
Icipici locsolómmal
Mindet megöntözöm,
S hogyha érte tojást kapok,
Szépen megköszönöm.
Fakadó rügyszellő hozta,
Madár szállt az ablakomra,
Nagy vidáman azt dalolta:
Itt nyílik a legszebb rózsa.
 photo hwg2rm.gif  

 

 

 

 

 

 

 

Rügyezik az erdő, virágzik a táj, az orgonafán dalol egy tarka kismadár, azt énekli: KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET. Szabadság photo 3-2.gif

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kis nyuszi megérkezett hozott neked üzenetet: Kellemes Húsvéti Ünnepeket! photo easter8.gif

 

 

 

 

 

 

 

 

Kicsi csibe, nagy buksi, a tojásból most bújt ki, kémleli a világot, ilyet ő még nem látott... Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! madarakegymssalszemberepdesnekbarna.gif  photo 31v_zps2f816eac.png

 

Én vagyok a török messziről jövök,ha nem kapok piros tojást mindent össze török

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

Photobucket

 

                                                                

 

Photobucket

                                                                                      

 

images.jpg

KERTI TÖRPÉKRŐL......

 

A kerti törpék története távolabbi időkre nyúlik vissza, mint azt gondolnánk. Az 1800-as években jelentek meg, és teljesen máshogy néztek ki, mint a mai műanyagból vagy gipszből készült kerti törpék.

A kerti törpék megjelenésének rövid története

 

  • Az első kerti törpéket Németországban készítették az 1800-as évek elején, melyek még agyagból készültek.
  • Sorozatgyártásukat Németországban kezdték meg az 1870-es években. A kerti törpegyártás két fontos névhez fűződik, Philipp Griebel és August Heissner nevéhez, ez utóbbi lett népszerűbb a világon.
  • Sajnos a világháborúk miatt a törpekészítés megszűnt Németországban, és 1960-ban a műanyag kerti törpék jelentek meg helyettük. Ezek a törpék rajzfilm- és karikatúraszerűek, és ezért sokan nem is kedvelik őket.
  • Az 1980-as években cseh és lengyelországi cégek elárasztották a piacot a németországi törpék utánzataival. Szerencsére azért még napjainkban is lehet találni olyan cégeket, amelyek eredeti agyag kerti törpéket gyártanak.

 

kopott-kerti-torpe
A kertet őrző kerti törpe

 

Miért a törpék?

  • A kerti törpék mára már a néphagyomány részévé váltak. Miért ne szerezzünk be mi is egyet? A kerti törpék a szerencse szimbólumai.
  • Eredetileg azt tartották róluk, hogy védelmet nyújtanak, vigyáznak a földbe ásott kincsekre és ásványi anyagokra. Ma is használatban vannak, figyelik a növényeket és állatokat, gyakran a pajta szarufáira vannak felakasztva, vagy a kertben őrködnek.
  • A kerti törpe érdekessége, hogy kapcsolatot teremt az óvilággal, mert hajdanán a farmerek azt hitték, hogy a szerencse varázsa által jobb lesz a termésük vagy, hogy a törpék megvédik őket a tolvajoktól, a kártevőktől és egyéb problémáktól. Úgy tartották, hogy a törpék éjszaka segítenek a kertészeknek. Ez nekünk is jól jönne!

 

Törpék a folklórban

  • A misztikus törpékről azt gondolták, hogy a föld alatt élnek, latin nevük is erre utal: a föld lakója. Nagyon népszerűek voltak a német mesékben, ahol úgy írták le őket, mint öregembereket, akik a kincsekre vigyáznak.
  • A törpék vagy más hasonló lények más országok folklórjában is megtalálhatók: Dániában és Norvégiában "Nisse"-nek, Spanyolországban "Duende"-nek, míg Angliában "Hob"-nak nevezik ezeket a törpe növésű (1,2 méternél alacsonyabb) elf-szerű teremtményeket. (Vajon a Hupikék Törpikék is ebből a néphagyományból született?)

 

piros-sapkas-kerti-torpek
Piros sapkás kerti törpe
A törpék leírása
  • Nem készültek leírások a kerti törpékről, de az egész világon alacsony, fehér szakállú, piros kalapot és egyszerű ruhát viselő szerzeményekként jelennek meg.
  • A női törpék szintén piros kalapot viselnek, egyszerű az öltözetük, hosszú a hajuk és kissé boszorkányosak.
  • Manapság a törpéket többféle viseletben és konfigurációban gyártják, de sokak számára ellenszenvesek. Találunk söröshordós-, világítós-, síelő-, vagy strandoló törpéket is, a fantáziából nincs hiány!
  • Bár ezek jelentősen különböznek a hagyományos kerti törpéktől, és a cél sem az a használatukkal, mint egykor, mégis, ha egy vidám törpét elhelyezünk a kertbe, az mindenképp feldobja a kert hangulatát.

Nem számít, hogy hol veszed meg a kerti törpét, a lényeg az, hogy beállsz azok sorába, akik dekorációként, védelmezőként használják. Jó törpészkedést mindenkinek!

                                                               images.jpg

Medve koma...

Weöres Sándor:          A medve töprengése 

Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
- Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jó eszem,
Ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málnák, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!

1_original.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Benedek Elek

                        A lompos medve

 

  Hol volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis volt, túlonnan túl, hol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy kisfiú. Egyszer, azt sem mondta otthon, hová, merre mén, kiment az erdőbe, ott felmászott egy vackorfára, annak is a tetős tetejébe. Szedegette a vackort, hol a szájába, hol a kebelébe, többet a szájába, mint a kebelébe. Amint ottan ennegélne, arra jön egy nagy lompos medve. A hátán volt egy nagy zsák, s mondta a legénykének: – Te legényke, adjál nekem abból a jó kásás vackorból, bizony nem bánod meg! Lekiáltott a legényke: – No bizony, van eszemben. Tudom, hogy nem a vackorra fáj a fogad, hanem énrám. De a medve addig beszélt, hogy így s úgy, bizony isten nem bántja, hogy a legényke lejjebb mászott, s adott neki egy vackort. Bezzeg hogy a lompos medve mindjárt megkapta a karját, lerántotta, s a zsákba bedugta. Sírt a szegény legényke, hogy az erdő is zengett a sírásától, rugdalódzott, kapálódzott, de mindhiába, a lompos medve bekötötte a zsák száját, fölkapta a hátára, s vitte árkon-bokron keresztül. Mikor egy jó félóra járóra lehettek, a medve letette a zsákot, hogy egy kicsit megszusszanjon. Leheveredett a földre, s ott abban a helyben el is aludt, mint a bunda. No hiszen, egyéb sem kellett a legénykének. Amint hallotta a medve hortyogását, elévette fanyelű bicskáját, kihasította a zsákot, hirtelen megtöltötte kővel s mindenféle szúrós tövissel. Azzal, uccu neki, vesd el magad, elszaladt, mintha szemét vették volna, s meg sem állott hazáig. Aközben fölébredt a medve, hátára vetette a zsákot, s ment tovább. De ahogy ment, szúrni kezdette a tövis. Visszaszólt nagy mérgesen: – Te legényke, ne szurkálj, mert úgy meggyomrozlak, hogy halálod napjáig megemlegeted! De hiszen annak beszélhetett, a tövis még jobban szurkálta. – Hallod-e te, legényke – mormogott vissza a medve –, még egyszer mondom, hogy ne szurkálj, mert rútul jársz! Bezzeg hogy beszélhetett a tövisnek. Szúrt az tovább, hogy a vér is kiserkedzett a medve bőréből. No de most igazán elhagyta a lompos medvét az istenes béketűrése. Földhöz csapta a zsákot, meggyomrozta magyarán, aztán ismét a hátára vetette, s ment hazafelé. Ahogy hazaért, mindjárt szólt az öreg ördöngös szülének, aki nála lakott, hogy hamar töltse tele vízzel a nagy kandért, s forralja föl. Az ördöngös szüle teletöltötte a kandért, alája gyújtott, a medve pedig kioldotta a zsákot, s rámordult a legénykére: – No, te macskabéka, bújj ki a zsákból! Most majd megemlegeted a szurkálásodat. Az ám, a legényke nem bújt ki a zsákból. – Hiszen megállj, majd kibújsz te innét! – mormogott a medve. Megfogta a zsáknak a két csücskét, jól fölemelte, megrázta, hadd hulljon ki belőle a legényke. Bezzeg hogy kihullott belőle a sok kő s a sok tövis. Hej, megmérgelődött a medve, hogy az ő eszén így túl tudott járni egy taknyos legényke. Megfogadta, hogy addig nem nyugszik, míg a legénykét ismét meg nem találja, de aztán többé nem is szabadul ki a körme közül. Ment egyenest az erdőbe, s hát a legényke ott van a vackorfa tetejében, s kebelezi a vackort, mintha semmi sem történt volna. Fölszól a lompos medve: – Te legényke, adjál egy vackort Isten nevében. – Nem vagyok bolond – szólt a legényke –, tán hogy ismét a zsákodba dugj. Nesze, lehajítok egyet – mondta a legényke –, de adni nem adok. – Ugyan ne félj tőlem – mondá a medve –, hiszen csak tréfáltam, mikor a zsákba dugtalak! Addig beszélt, hogy így meg úgy, jótétel helyébe jót várjon, hogy ismét elbolondította a legénykét. Lecsúszott a fa tetejéről, s egy jó marék kásás vackort lenyújtott a medvének. No bizony, ha lenyújtott, meg is kapta a medve egyszeriben a legényke karját, lerántotta a fáról, bedugta a zsákba, fölvetette a hátára, s szaladt vele árkon-bokron keresztül, meg sem állott hazáig. Otthon od' adta az ördöngös szülének a legénykét, megparancsolta, hogy gyújtson be a kemencébe, s a legénykét süsse meg. Ő majd azalatt alszik egyet. Az ördöngös szüle begyújtott a kemencébe, s mikor jó sok parázs égett, elévette a sütőlapátot, s mondta a legénykének: – Na, te legényke, kuporodj rá a lapátra! Ráült a legényke a lapátra, de ahányszor az ördöngös szüle be akarta lódítani a kemencébe, mindig talpra ugrott. – Hohó, nem úgy, fiam – mondta az ördöngös szüle –, így nem tudlak bevetni a kemencébe. Csak csücsülj ott szépen. – Ó, lelkem, nénémasszony – mondá a legényke –, én akárhogy próbálom, nem tudom, hogy üljek, mutassa meg nekem kigyelmed! Az ördöngös szüle ráült a lapátra. A legényke pedig hirtelen megfogta a lapát nyelét, egy nagyot lódított rajta, s az ördöngös szüle begurult a kemencébe. Azt sem tudta a legényke, mit csináljon, merre szaladjon. Ő bizony, gondolta, felmászik a kémény tetejére, ott nem találja meg a lompos medve. Na, fölébredt a medve. Keresi, kiabálja mindenfelé az ördöngös szülét, a legénykét, de híre-pora sem volt sem az ördöngös szülének, sem a legénykének. Néz erre, néz arra, véletlenül feltekint a kéménybe, s hát ott ül a legényke. Felszól a lompos medve: – Hát te oda hogy kerültél, te legényke? – Én biz' úgy – felelt a legényke –, hogy az ülepembe egy vasnyársat dugtam, s aztán egyet nagyot ugrottam. – No, ha te úgy, én is úgy – mondta a medve. Elővette a legnagyobb nyársat, ráült, aztán egyet ugrott, de bizony a nyárs belement a testébe, keresztülszúrta, s úgy elterült a földön, meg sem moccant. Most már a legénykének sem volt akitől féljen, lemászott a kéményből, uccu neki, szaladt hazafelé, s máig is szalad, ha még haza nem ért.

20160201-nephagyomany.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.